Egy hely… 253 az Elefántház az Állatkertben

A budapesti állatkert 1866-ban nyitotta meg a kapuit. A kezdeti lelkesedés aztán a millennium utáni évekre némiképp alábbhagyott - az akkor Állat- és Növényhonosító nevet viselő társaság csődbe is ment. Az újrarendeződés 1907-ben kezdődött meg, amikor a Székes Főváros Közgyűlése megvásárolta városligeti az állatkertet.

Az állatkert ma látható emblematikus épületei is nagyrészt ekkor, 1908 és 1912 között születtek, a régi épületek legnagyobb részét elbontották, helyettük pedig 26 új állatházat emeltek. Sokan tudják, hogy ezek legnagyobb részét 17-et Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján (Bivalyház, Zsiráfház, Krokodilház, Madárház /ma Ausztrálház/, a Szarvasház, Fácános, Majomház /ma Madagaszkár-ház/, Tigrisház /ma India-ház/ stb.)építették meg.

Azt viszont kevesebben, hogy a kivitelezési munkálatokat Dr. Neuschloss Kornél ingyen vállalta, de emellett ő tervezte meg az Állatkert elefántos Főbejáratát és az akkor még Vastagbőrűek Házának nevezett óriásépületet,  a budapesti állatkert legnagyobb műemlék épületét. Akkoriban – és a szecesszió jegyében - az állatházak kisebb – nagyobb részleteikben a benne bemutatott állatok származási helyére igyekeztek utalni: a háromhajós Elefántház például  indiai és afrikai motívumokat. Azonban amennyire keleties, legalább annyira magyaros is volt az épület, díszítéséhez bőséggel használták fel az akkor fénykorát élő Zsolnay gyár pirogránit, eozinmázas és gress zománcos termékeit.

A belső teret növényornamentika és stilizált állatábrázolások díszítik, de azért ez keleties leginkább egy – némi belelátó képességgel - állatformájú dzsámira emlékeztetett. Nem véletlenül lett ebből diplomáciai botrány is, a 31 méter magas minarettornyot, az első világháborúban szövetséges Oszmán Birodalom kérésére 1915-ben lebontották. (A törökök azt nehezményezték, egy erősen muszlim szimbólum egy állatházat díszít.)

Az Elefántház legnagyobb belmagasságú főhajója a látogatótér, az oldalhajókban élnek az állatok. A tetőt dongaboltozat tartja, a boltívek közötti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú csillag díszíti.

Az épület a második világháborút különösebb sérülések nélkül vészelte át, a későbbi békeévtizedekben viszont annyira leromlott, hogy a felújítása elkerülhetetlenné vált. A külső vakolat szinte teljesen eltűnt, a falfestményeket bevakolták, a díszítőkerámiák megrongálódtak, az épület életveszélyessé vált. A munkálatok Kugler Katalin tervei alapján kezdődtek 1997-ben, a belső terek rekonstrukciója pedig Anthony Gall nevéhez fűződik – újraépült a minaret is. A belső növénymintás festményeit és a nagy kupola geometrikus – stilizált állatalakos dekorációját korabeli fotók és helyszíni vizsgálatok alapján alkották újra időtálló festékkel, de ekkor már állatvédelmi szempontok is érvényesültek:  az elefántok belső tere 30 m²-rel növekedett, külön bikaistállót is létrehoztak, az addig meglehetősen sivár külső kifutót is átalakították.

A felújítást 2000-ben Europa Nostra-díjjal honorálták. Az indoklás szerint „a magyar szecessziós építészet egy kiemelkedő példájának az érzékeny és precíz, beható tudományos kutatáson alapuló felújításáért, egyúttal az 1915-ben lerombolt torony gondos újjáépítésért”