Egy hely… 251 a Ferenciek / Felszab
Minden mindennel összefügg – különösen így van ez a főváros szívében, a pesti belvárosban… Az Erzsébet híd története az 1800-as évek végén kezdődött, amikor is törvény írta elő, hogy Budapesten két új hídnak kell épülnie. A Ferenc József híd, a későbbi Szabadság híd
https://www.facebook.com/pg/egyhely.hu/photos/?tab=album&album_id=869444669921448
a Millenniumra el is készült, az Eskü téri azonban még hosszasan váratott magára.
Az építkezés nehezen kezdődött és később sem ment túl simán, mert a meleg vizű források miatt a budai pillér elmozdult, és a munkálatokat fel kellett függeszteni. Korábban itt, ahol a budapesti szakaszán a legkeskenyebb a Duna, működött rév, hajóhíd, sőt úgynevezett repülőhíd is, egy olyan kompszerűség, amit hosszú kötélre engedve a víz sodrásának segítségével irányítottak. Az első Erzsébet-híd 1903-ban készült el, évtizedekig a világ legnagyobb nyílású lánchídjának számított.
https://www.facebook.com/pg/egyhely.hu/photos/?tab=album&album_id=600430840156167
Négysávos kocsiút futott rajta, itt épült először Budapesten villamos pálya egy hídra. A hídon 1918-ig hídpénzt kellett fizetni, az építkezéskor pedig mindkét hídfőt át kellett építeni – a "Bözsi" a városképet is megváltoztatta: a pesti oldalon átalakította az utcák rendszerét, miatta bontották el a régi Városháza épületét, és emeltek számos, azóta is látható épületet. Ezek közül is kitűnik a Klotild-palota ikerépülete, amelyet 1899-ben, már a híd építésének megkezdése után terveztek a leendő dunai átjáró két oldalára.
Nem csak a tér arculata, hanem a neve is változott az évtizedek során, amelyet mindig a kor szelleme határozott meg. A 16. századtól Platea dominorum (Urak utcája), Szent Péter utca, 1690-től Herrngasse (Úri utca), A 18. századtól Mönchengasse (Barátok utcája), Mönchenplatz (Barátok tere), Franziskanerplatz neveken említették. 1921-ig Kígyó térnek hívták. Ekkor Gróf Apponyi Albert születésének 75. évfordulójától Apponyi térnek nevezték. 1951-től 1991-ig csak Felszabadulás tér volt a neve, de mindenki "Felszab"-nak becézte.
A közlekedés szempontjából is sokszor változtattak a téren összefutó utcákon. Ilyen jelentős változás volt az Erzsébet híd megépítése, a villamosforgalom megszüntetése vagy éppen a Kígyó utca és a Váci utca sétálóutcává építése.
Már kevesen tudják, hogy a belvárosi Párizsi udvar 1911-ben valójában a Belvárosi Takarékpénztár palotájaként épült meg, csak később a belső passzázsa és üzletsora sokkal híresebb lett magánál az épületnél. A Ferenciek tere és a Petőfi Sándor utca saroktelkére, 1817-ben Pollack Mihály tervei szerint épült a Brudern-bazár, aminek többek között az volt a nevezetessége, hogy fedett átjáróház volt. Az akkori Kígyó és a Koronaherceg utcát összekötő, lefedett utca állítólag párizsi mintát követett fedett utca volt, ezért "Párizsi-háznak" illetve "Párizsi-udvarnak" is nevezték. A kétemeletes ház az ország egyik első üzletháza volt, ötvösök, majd cipősök árultak benne, rajta, összesen 32 üzlet sorakozott benne - 1820-ban ez volt az egyetlen pesti ház, amit kivilágítottak a királyi pár látogatása alkalmából. A 20. század elején lebontották, hogy helyet adjon a Belvárosi Takarékpénztár Rt. székházának – ez lett a ma ismert Párisi –udvar. Az elmúlt években ezt is privatizálták, ahogy a két Klotild palotát is: azóta luxushotelek működtek vagy fognak működni benne.
A második világháború után a környéket csak az ötvenes évek közepén kezdték felújítani – a Párisi udvar a földszinti üzletsorának egyik részében ekkor nyitott meg 1952-ben a híres Jégbüfé, az épület Városház utcai sarkánál üresen maradt pénzintézeti helyiségekbe csak 1959 után költözött be az IBUSZ.
A Jégbüffé– mert akkor még így hívták -, a fagylaltról kapta a nevét, mivel ritkaságként itt egész évben, tehát télen is lehetett venni. Az állófogyasztásra berendezkedett cukrászda a háború utáni népbüfék mintájára működött, azaz gyorsan és olcsón lehetett enni és inni valamit – ne feledjük, ekkor még a presszóforradalom előtt vagyunk.
Mindez egybeesett a pesti Belváros, a Felszabadulás tér – Kígyó utca – Váci utca újratervezésével is, ennek első jeleként a Kígyó utca neonfényekben úszó, rövid butiksor lett. (Itt kapott butikot például az Aranycsapat irányítója, Bozsik Cucu is.) A XIX. század utolsó harmadában létesült belvárosi üzletek, éttermek jelentős része a második világháborúig fennmaradt, nem egy közülük az államosítás után is megőrizte a profilját, a patinás Apostol étterem mellé Röltex és Aranypók költözött, és1955-ben ebben a sorban nyílt meg a szocialista gyorsbüfé prototípusa, a Mézes Mackó, aminek a hidegtálai pár évvel a sztálinizmus után ugyanolyan különlegességnek számítottak, mint a Jégbüfé habos gyorssüteményei.
https://www.facebook.com/pg/egyhely.hu/photos/?tab=album&album_id=844275119105070
Budapest városrendezési tervét már Rákosi idején összeállították, hivatalosan viszont csak 1971-ben fogadták el. Párizsi és Londoni mintára már 1959-ben ki akarták tiltani a belvárosból az autóforgalmat, a 2-es villamost a föld alá, a rakpart raktárszintjére vitték volna, de a grandiózus elképzelések között szerepelt egy Duna alatti autóalagút is: Budán a Csalogány utcánál hajtottunk volna le a föld alá, Pesten pedig a Báthory utcánál jöttünk volna ki.
A belváros neonfényes kirakat negyeddé változtatásának terveiben a Felszabadulás téri metrómegállótól indult volna egy színes passzázs labirintus, ami a Petőfi Sándor utcától a Régiposta utcáig kanyargott volna a föld alatt, egészen a Vörösmarty térig. Akkor épült meg a három gyalogos- és egy közúti aluljáró, utóbbit aztán a Belváros Főutcája nevű, enyhén homályos célú projekt részeként betemették. A '74-ben elstartoló Belvárosi Üzletközpont Program keretében el is készült a Kígyó Udvar, az 1912-ben megépült Párizsi Udvar szocmodern folytatásaként, hírlapárusokkal, dohánytrafikokkal, műanyagáru bolttal, és a Katona József Színház jegypénztárával és művészbejárójával. Mindebből mára –a Párisi udvar szállodává alakításával – csak kevés maradt meg, de változatlanul vezet itt egy átjáró a Katona József Színház művész bejárójához.
A Katona
Amúgy a Petőfi Sándor utcából nyílik, ahol - az egykori Koronaherceg utca 6. számú ház udvarába építették be még a múlt század elején. Eredetileg mozinak szánták, de nem kapott működési engedélyt, így lett belőle előbb kabaré, majd a Belvárosi Színház Bárdos Artúr vezetésével. (Itt létesült a Monarchiában először (1916) forgószínpad, aztán az 1951-ben államosított színház a Nemzeti Színház kamarája lett. Itt kezdődtek Iglódi István rendezői sikerei, 1968-ban ő rendezte a Varsói melódia című művében az akkor már igazi filmsztár Törőcsik Marit első színházi kiugrásában – de itt játszották 1971-től hosszasan Csurka István Döglött aknák című darabját is. A színházat 1975 és 1981 között Siklós Mária és Fehérvári Sándorné tervei alapján átépítették és ezután lett A Katona.)
Kemény György falfestménye
A tér egyik lakóházának rejtett emléke a magyarországi pop-korszak egyik főműve. Kemény György falfestménye Kőszeg Ferencék egykori cselédszobáját díszíti. 1970 nyarán. Kenedi János lepte meg barátját azzal az ötlettel, hogy egy barátjával együtt kivenné dolgozószobának. Szintén a háziúr engedélyezte, hogy Kemény György, az akkor már híres grafikus kifesse az apró szobácskát: az L alakú szoba egyik főfalára, az ajtóval szembe Marx vicces portréja került (ami a Le vieux Marx felirattal egy kevéssé ismert öregkori fénykép alapján készült, pipával, pöttyös házikabátban, sárga nyaksálján ötágú vörös csillaggal). Az ajtó két oldalára Bence és Kenedi került: Bence feje felett Lukács György portréja, Kenedi fölött Trockijé. A sarokban New York lángolt, egy megtermett utcakőről vaskos vércseppek csorognak alá, a tengerben egy hal hunglish nyelven kiált segítségért: Halp. Feljebb Marcel Duchamp csokoládémalma – nyilván Kemény kívánságára került oda. Ahogy Buster Keaton kettős portréjához, Kenedi viszont alatta az Antonioni-filmek nagy sztárjához, Monica Vittihez ragaszkodott. Kemény természetesen magát is odafestette a képre, szerényen, egy az ajtóból nem látható oldalfalra, ritkás fogakkal, vállig érő hajjal. Alatta Szolzsenyicin körszakállas portréja – az ideológiailag és erotikusan szabados képekről most nem beszélünk - kommunák és a szexuális forradalom korszaka volt ez. A szignó az ajtó melletti falon: „Bencének, Kenedinek Kőszegnél festette Kemény a zűr 1970-ik és 1971-ik esztendejében”.
