Egy hely… 251 a Ferenciek / Felszab

 

 

Minden mindennel összefügg – különösen így van ez a főváros szívében, a pesti belvárosban… Az Erzsébet híd története az 1800-as évek végén kezdődött, amikor is törvény írta elő, hogy Budapesten két új hídnak kell épülnie. A Ferenc József híd, a későbbi Szabadság híd

https://www.facebook.com/pg/egyhely.hu/photos/?tab=album&album_id=869444669921448

a Millenniumra el is készült, az Eskü téri azonban még hosszasan váratott magára.  

Az építkezés nehezen kezdődött és később sem ment túl simán, mert a meleg vizű források miatt a budai pillér elmozdult, és a munkálatokat fel kellett függeszteni. Korábban itt, ahol a budapesti szakaszán a legkeskenyebb a Duna, működött rév, hajóhíd, sőt úgynevezett repülőhíd is, egy olyan kompszerűség, amit hosszú kötélre engedve a víz sodrásának segítségével irányítottak. Az első Erzsébet-híd 1903-ban készült el, évtizedekig a világ legnagyobb nyílású lánchídjának számított.

https://www.facebook.com/pg/egyhely.hu/photos/?tab=album&album_id=600430840156167

Négysávos kocsiút futott rajta, itt épült először Budapesten villamos pálya egy hídra. A hídon 1918-ig hídpénzt kellett fizetni, az építkezéskor pedig mindkét hídfőt át kellett építeni – a "Bözsi" a városképet is megváltoztatta: a pesti oldalon átalakította az utcák rendszerét, miatta bontották el a régi Városháza épületét, és emeltek számos, azóta is látható épületet. Ezek közül is kitűnik a Klotild-palota ikerépülete, amelyet 1899-ben, már a híd építésének megkezdése után terveztek a leendő dunai átjáró két oldalára.

Nem csak a tér arculata, hanem a neve is változott az évtizedek során, amelyet mindig a kor szelleme határozott meg. A 16. századtól Platea dominorum (Urak utcája), Szent Péter utca, 1690-től Herrngasse (Úri utca), A 18. századtól Mönchengasse (Barátok utcája), Mönchenplatz (Barátok tere), Franziskanerplatz neveken említették. 1921-ig Kígyó térnek hívták. Ekkor Gróf Apponyi Albert születésének 75. évfordulójától Apponyi térnek nevezték. 1951-től 1991-ig csak Felszabadulás tér volt a neve, de mindenki "Felszab"-nak becézte.

A közlekedés szempontjából is sokszor változtattak a téren összefutó utcákon. Ilyen jelentős változás volt az Erzsébet híd megépítése, a villamosforgalom megszüntetése vagy éppen a Kígyó utca és a Váci utca sétálóutcává építése. 

 

Már kevesen tudják, hogy a belvárosi Párizsi udvar 1911-ben valójában a Belvárosi Takarékpénztár palotájaként épült meg, csak később a belső passzázsa és üzletsora sokkal híresebb lett magánál az épületnél. A Ferenciek tere és a Petőfi Sándor utca saroktelkére, 1817-ben Pollack Mihály tervei szerint épült a Brudern-bazár, aminek többek között az volt a nevezetessége, hogy fedett átjáróház volt. Az akkori Kígyó és a Koronaherceg utcát összekötő, lefedett utca állítólag párizsi mintát követett fedett utca volt, ezért "Párizsi-háznak" illetve "Párizsi-udvarnak" is nevezték.  A kétemeletes ház az ország egyik első üzletháza volt, ötvösök, majd cipősök árultak benne, rajta, összesen  32 üzlet sorakozott benne - 1820-ban ez volt az egyetlen pesti ház, amit kivilágítottak a királyi pár látogatása alkalmából. A 20. század elején lebontották, hogy helyet adjon a Belvárosi Takarékpénztár Rt. székházának – ez lett a ma ismert Párisi –udvar. Az elmúlt években ezt is privatizálták, ahogy a két Klotild palotát is: azóta luxushotelek működtek vagy fognak működni benne.  

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A második világháború után a környéket csak az ötvenes évek közepén kezdték felújítani – a Párisi udvar a földszinti üzletsorának egyik részében ekkor nyitott meg 1952-ben a híres Jégbüfé, az épület Városház utcai sarkánál üresen maradt pénzintézeti helyiségekbe csak 1959 után költözött be az IBUSZ.

A Jégbüffé– mert akkor még így hívták -, a fagylaltról kapta a nevét, mivel ritkaságként itt egész évben, tehát télen is lehetett venni.  Az állófogyasztásra berendezkedett cukrászda a háború utáni népbüfék mintájára működött, azaz gyorsan és olcsón lehetett enni és inni valamit – ne feledjük, ekkor még a presszóforradalom előtt vagyunk.

Mindez egybeesett a pesti Belváros, a Felszabadulás tér – Kígyó utca – Váci utca újratervezésével is, ennek első jeleként a Kígyó utca neonfényekben úszó, rövid butiksor lett. (Itt kapott butikot például az Aranycsapat irányítója, Bozsik Cucu is.) A XIX. század utolsó harmadában létesült belvárosi üzletek, éttermek jelentős része a második világháborúig fennmaradt, nem egy közülük az államosítás után is megőrizte a profilját, a patinás Apostol étterem mellé Röltex és Aranypók költözött, és1955-ben ebben a sorban nyílt meg a szocialista gyorsbüfé prototípusa, a Mézes Mackó, aminek a hidegtálai pár évvel a sztálinizmus után ugyanolyan különlegességnek számítottak, mint a Jégbüfé habos gyorssüteményei.

https://www.facebook.com/pg/egyhely.hu/photos/?tab=album&album_id=844275119105070

Budapest városrendezési tervét már Rákosi idején összeállították, hivatalosan viszont csak 1971-ben fogadták el. Párizsi és Londoni mintára már 1959-ben ki akarták tiltani a belvárosból az autóforgalmat, a 2-es villamost a föld alá, a rakpart raktárszintjére vitték volna, de a grandiózus elképzelések között szerepelt egy Duna alatti autóalagút is: Budán a Csalogány utcánál hajtottunk volna le a föld alá, Pesten pedig a Báthory utcánál jöttünk volna ki.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A belváros neonfényes kirakat negyeddé változtatásának terveiben a Felszabadulás téri metrómegállótól indult volna egy színes passzázs labirintus, ami a Petőfi Sándor utcától a Régiposta utcáig kanyargott volna a föld alatt, egészen a Vörösmarty térig.  Akkor épült meg a három gyalogos- és egy közúti aluljáró, utóbbit aztán a Belváros Főutcája nevű, enyhén homályos célú projekt részeként betemették. A '74-ben elstartoló Belvárosi Üzletközpont Program keretében el is készült a Kígyó Udvar, az 1912-ben megépült Párizsi Udvar szocmodern folytatásaként, hírlapárusokkal, dohánytrafikokkal, műanyagáru bolttal, és a Katona József Színház jegypénztárával és művészbejárójával. Mindebből mára –a Párisi udvar szállodává alakításával – csak kevés maradt meg, de változatlanul vezet itt egy átjáró a Katona József Színház művész bejárójához.

A Katona

Amúgy a Petőfi Sándor utcából nyílik, ahol - az egykori Koronaherceg utca 6. számú ház udvarába építették be még a múlt század elején. Eredetileg mozinak szánták, de nem kapott működési engedélyt, így lett belőle előbb kabaré, majd a Belvárosi Színház Bárdos Artúr vezetésével. (Itt létesült a Monarchiában először (1916) forgószínpad, aztán az 1951-ben államosított színház a Nemzeti Színház kamarája lett. Itt kezdődtek Iglódi István rendezői sikerei, 1968-ban ő rendezte a Varsói melódia című művében az akkor már igazi  filmsztár Törőcsik Marit első színházi kiugrásában – de itt játszották 1971-től hosszasan Csurka István Döglött aknák című darabját is. A színházat 1975 és 1981 között Siklós Mária és Fehérvári Sándorné tervei alapján átépítették és ezután lett A Katona.)

 

Kemény György falfestménye

A tér egyik lakóházának rejtett emléke a magyarországi pop-korszak egyik főműve. Kemény György falfestménye Kőszeg Ferencék egykori cselédszobáját díszíti. 1970 nyarán. Kenedi János lepte meg barátját azzal az ötlettel, hogy egy barátjával együtt kivenné dolgozószobának. Szintén a háziúr engedélyezte, hogy Kemény György, az akkor már híres grafikus kifesse az apró szobácskát: az L alakú szoba egyik főfalára, az ajtóval szembe Marx vicces portréja került (ami a Le vieux Marx felirattal egy kevéssé ismert öregkori fénykép alapján  készült, pipával, pöttyös házikabátban, sárga nyaksálján ötágú vörös csillaggal). Az ajtó két oldalára Bence és Kenedi került: Bence feje felett Lukács György portréja, Kenedi fölött Trockijé. A sarokban New York lángolt, egy megtermett utcakőről vaskos vércseppek csorognak alá, a tengerben egy hal hunglish nyelven kiált segítségért: Halp. Feljebb Marcel Duchamp csokoládémalma – nyilván Kemény kívánságára került oda. Ahogy Buster Keaton kettős portréjához, Kenedi viszont alatta az Antonioni-filmek nagy sztárjához,  Monica Vittihez ragaszkodott. Kemény természetesen magát is odafestette a képre, szerényen, egy az ajtóból nem látható oldalfalra, ritkás fogakkal, vállig érő hajjal. Alatta Szolzsenyicin körszakállas portréja – az ideológiailag és erotikusan szabados képekről most nem beszélünk - kommunák és a szexuális forradalom korszaka volt ez. A szignó az ajtó melletti falon: „Bencének, Kenedinek Kőszegnél festette Kemény a zűr 1970-ik és 1971-ik esztendejében”.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Egy hely … 6 A Harrer csokoládémanufaktúra Sopronban

 

Édes csábítás, boldogsághormon ínyenceknek, ami megédesíti az életet – a csokoládéval kapcsolatban szinte kínálják magukat a jobb-rosszabb patronok, amelyek azért mégis inkább jobbak, mert az édes íz szeretete ugye velünk született tulajdonság. Ez az édes kellemesség magyar viszonylatban mégis inkább édeskés: ha csomagolásokra gondolunk vagy a hazai cukrászdák világára, elsősorban valami gemütlich nosztalgia jellemző, valami infantilis vágy, amiben a gyerekkor és sosemvolt békeévek  olvadnak össze, orális fixáció és monarchiás visszarévedés egyszerre,  tekintet nélkül a veszteségekre.  

A Sopron szélén álló Harrer Chocolat csokoládémanufaktúra többszörösen leszámol ezzel a neobarokkra áhítozó hagyománnyal. Pedig ha egy burgenlandi cukrászfamília sarja Magyarországra nősül, és itt is boltokat nyit, szinte természetes lett volna a monarchiás párhuzam, de nem – hogy más ne mondjak, még a csokoládé sem olyan émelyítően és egyszerűen édes.

Két belvárosi cukrászda után egy bécsi építésszel, Christoph Huberrel (Aw Architekten) Harrerék nemcsak a csokoládé eredeti ízeit szabadították ki a mindent elnyomó édesség alól, de egy vendéglátó hely lehetőségeit is megsokszorozták. Ez a csokoládémanufaktúra ugyanis nem egyszerűen csak gyártó- és eladó hely, hanem valami egészen új minőség, ami mondjuk egy legújabb kori, múzeumi ajándékshop elemeit egyesíti trendi borászatokéval, kiegészítve a csokoládé látványkonyhával és a köré teremtett, megrázóan hatásos új ízléssel.

Aki a várost az észak-, északkeleti oldalán elkerülő 84-es úton autózik a határ felé, jobbra lankás domboldalat hagy el.  Az ipari parkot az Innovációs Központ oszlopos üvegépülete jelzi, később inkább lakóparkok települtek feljebb. Az épület egy délre néző, enyhe dombtető pázsitzöldjében ül – amúgy a városra gyönyörű kilátással. Erre fordul tehát a terasz és az előadótér teljes üvegfala – a födém itt mint tölteléket a vékony héj fogja közre, de kissé előbbre ugorva árnyékol is -, amúgy az épület tömbje három radikálisan egyszerű téglatestből áll össze. Geometrikusan egyszerű, mégis tele a funkciókra nyitott ötletekkel, és ettől már jóval több lesz, mint geometria, szinte áramlik, ahány oldala van, annyi képet mutat. Világos színek és nyitottság: mindenhonnan visszaköszön a felső, irodai tömb zöldje (rézborítás), az enyhén összefordított dobozok találkozásai pedig újabb és újabb ötleteket szültek az ablakritmusoktól egészen a vendégtérbe a parkolóból felfutó lépcsőig.

Belül még erősebben érezhető, menyire új minőség született a hazai édesiparban. A hosszú vendégtér szinte teljesen üveg, a kiszolgáló pult pedig még tovább nyújtja ezt a csillogó panorámát, a visszafogottan modern bútorok pedig inkább otthonosak, mint vendéglátósak. (A pult mellett pedig időnként feltárul a bemutató tér ajtaja, ahová mint egy borászatban, külön kóstoló íztúrára fizethetnek be a vendégek - mögötte még hátrébb, üvegfalon túl pedig a patikatisztaságú üzembe kukkolhatnak le.)  

Mindez azonban csak forma. Christoph Huber ezekkel a formákkal külön lendületet vitt az együttesbe, egyszerre elrejtette, kitágította és egységbe is formálta azt a funkciócsokrot, amit belefoglalt.

Egy hely … 3 a legöregebb szőlőtőke Pécsett

 

Utca, ház, udvar. Rengeteg utca, rengeteg ház és annyiszor rengeteg udvar, ahol valami érdekes lehet: falikút, a törpék között ember nagyságú szélmalom, sziklakert kompozíció vagy csak egy emlékezetes magyarságú ex-házmester.
Ez itt a pécsi szőlőtőke.

Szőlőtőke rengeteg udvarban található, csak azok nem ilyen tekintélyesek. Mert ennek a felkúszó töve combvastagságnál is nagyobb, terhét már egy vasállványzat mankójával tudja csak megtartani. Viszont tavasztól kellemes árnyékot ad az apró udvarnak, év végére mázsányi nagy szemű, jó ízű csemegeszőlőt terem húsos, kemény szemekkel, hatalmas, piruló óriásfürtökben. Komótosan persze, úgy decemberre érik be igazán, amikor az első hóval legtöbbször már le is fagyhat, de a tulajdonos gyakran inkább fennhagyta a fürjeit, aztán a spájzban érlelte tovább. Juthatott belőle a karácsonyi asztalra is, kemény bogyói még befőttnek is eltehetők.

A legvisszafogottabb becslések szerint is legalább 250 éves szőlőtőke, és ettől hirtelen a kemény bogyókon túl is sokkal érdekesebb lesz minden bőven termő saszlánál, zalagyöngyénél vagy szőlőskertek királynőjénél.

Hogy bírt ki ennyi időt? Mit látott? És egyáltalán: lehet-e tényleg 250 éves? Lehet, hogy csak 150 éves - de lehet 500 éves is, csak nem merünk ekkorát gondolni? Erről természetesen mást mond a hagyomány, mást a szakember és mást a házigazda. Az biztos, hogy nem egyszerű szőlőtőke, inkább szőlőfa, szőlőmatuzsálem. Fő ága már elhalt, de talán valamikor még a török időkben ültethették. Egy Itáliából származó fajtáról van szó, ez a Rosa menna di vacca vagyis a színe és alakja után rózsaszín tehéntőgy, magyarul csak kecskecsöcsű. Reméljük, nem úgy jár majd, mint az Anna utcában pár éve kipusztult talán szintén több száz éves kadarkafa. Ha nem is ilyen öreg, a környéken állítólag több hasonló Rosa menna di vacca élt és él még: a legközelebbi utoljára még áll, élt itt egy házvégi kertben, vesszője a szekszárdi szőlőhegyre is elszármazott.

Kerner Zsolt és a Bama korábbi cikke szerint innen átellenben délnyugatra, a Főtér túlsó környékén, a Lyceum utca 13. frissen eladott telkén az új tulajdonos akart kivágatni több hasonló (több száz éves) szőlőtőkét, hogy társasházat építsen a telekre. A 200-300 (400?) éves tőkék a régi várfal oldala mellett nőttek ki – de csak azért tudunk róluk, mert végül a városvédők közbelépésére megmenekültek. Nyilván számos hasonló esetben nem lett hír a megmenekülésből, hanem mint útban lévő, fölösleges valamit, egyszerűen csak kivágták őket. Külön csavar a történetben, hogy régen az őslakos pécsiek magukat éppen az ilyen tőkékről elnevezve - tükék -, különböztették meg magukat a gyüttment, csak egy- két generáció óta Pécsen élő betelepültektől.
Szóval van egy-kettő-több ilyen 2-300 (esetleg 4-500?) éves élőlény itt előttünk, ami a maga körül 2-300, esetleg 4-500 évnyi történelmet látott. Nem úgy látta persze, de itt, közvetlen a közelében az ember mégis úgy érzi, kicsit az is a része, ahogy körülötte emberek születtek és haltak, házak, utcák emelkedtek ki és omlottak össze, tűntek el.

• 
• 
• 
• 

Állítólag háza, aminek belső udvarán, a fala tövéből emelkedik ki, az úgynevezett Gábor –ház is állt már, amikor ültették – errefelé ásáskor gyakran lehet középkori házalapokba ütközni.
Hivatalosan egyébként – a Guinness-rekordkönyv szerint – a szlovéniai Maribor büszkélkedhet a világ legidősebb, 350 éves szőlőtőkéjével, ami a város Lent negyedében, az egyik ház előtt áll, többméteres hajtásai számára egy külön rácsozatot készítettek. (A 300-350 éves növény kulturális örökségvédelmet kapott és máig bőven terem, Maribor polgármestere minden évben ajándékoz szőlővesszőt más városoknak és térségeknek a barátság és az együttműködés jegyében. A pécsi viszont nem hivatalos rekorder lehet, ha valóban még a török korban ültették.
www. pecsma.hu szerint két éve, 2017-ben még biztosan termett. A tulajdonos Tóth Ödön akkor azt tervezte, hogy pálinka lesz majd a szőlőtőke terméséből, mivel évente nagyjából száz kilós termést hoz, de nem minden évben érik. Amikor viszont igen, a Rosa menna di vacca első hó leeséséig kitart, és kerül belőle a spájzba is, de ennyit egyszerűen nem lehet megenni.
Pécsett vagyunk, pár száz méternyire a Széchenyi tértől, nem messze a Püspöki hittudományi főiskolától és a börtöntől, a Papnövelde utca egyik földszintes házában.

 

Egy hely… 5 a Diadalív Vácon

Amit a messziről érkezők keresnek, nem mindig a főtéren van. A váci Diadalív valószerűtlenül áll itt, félúton a szervezett turistahadak és a börtönlátogatók között.

A Kőkapu. A váciak hívták így, mivel sokáig itt húzódott a város széle, pontosabban az akkori Püspök – Vác széle, hiszen a diadalívet Migazzi püspök - akkor már bécsi érsek és kardinális is - 1764-ben építtette Mária Terézia váci látogatására.

Volt még vízi színpad, városrendezés, több hetes ünnepségek, meg hajóhíd a túloldalra, mert az uralkodó Pestet valamiért el akarta kerülni. És a legenda szerint tulajdonképpen a diadalkaput is kikerülte, mivel olyan gyorsan, két hét alatt készült el, hogy jobbnak látta kocsijával nem áthajtatni a szó szoros értelmében egyedül álló kőajándék lábai közt.

Akkor ő volt az uralkodó, aztán a gáláns lelkesedés is beleveszett a történelembe, a diadalkapu-diadalív viszont maradt.

 Illetve Kőkapu. Ami a réges-régből, az egysávos forgalom idejéből itt maradt időtlenség. De kikerülni még most sem lehet, ha valaki be akar jutni a városba, át kell haladni alatta.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Akit viszont a fegyházba hoznak, soha nem jut el a kapuig. Ezelőtt 250 éve még egyedül állt itt, tisztán hirdetve a Diadalt – amiről ma már nem sokat tudunk -, aztán körbenőtte a történelem. Szintén Migazzi püspök építtette ide, és szintén Mária Terézia tiszteletére a róla később Teresiánumnak elnevezett fennkölt oktatóintézményt, nemesi akadémiát, amiből aztán – ahogy a diadalívből kőkapu -, fegyház lett, oktatóintézménynek pedig maradt egy fegyőr tiszthelyettes-képző.  És persze a látogatás előtt sebtében hozott városrendezési tervek, mert az építtető Migazzi mellesleg még utcákat takaríttatott el és újakat nyittatott, bevezette a szombatonkénti utcasöprést, sár- és szemételhordást, utcakövezést és erre a jeles alkalomra készült el a város barokk épületeinek jó része is. Migazzi püspök tiltotta ugyan a pipázást, káromkodást, kártyázást, sőt az uzsorát is, de e tekintetben nem hagyott maradandó nyomot a történelemben.

A 15 méter magas diadalívet egyébként egy évvel elkészülte után villámcsapás érte, ami leszakította róla Ferenc császár mellképének medallionját. Ferenc ezen a napon halt meg Innsbruckban, és szintén ugyanezen a napon a nagy építtetőnek, Migazzi püspöknek, amint éppen Bécsben a Stefanskirchében misézett, a főoltár feszülete esett a fejére.

A kapun a felirat: Aeternae Domui azaz az Örökkévaló Háznak. Egyszerre igaz és még sem, mert valaha volt uralkodóknál semmi sincs mulandóbb, olykor mégis túlél az, ami egy pillanatban csak véletlennek számított.

 

 

Rudas, Király, Rácz.

Igen, ezeket ismeri mindenki, már a nyugati turisták is. Sokan törökfürdőnek vélik még a Lukács háta mögött, a Tó vendéglő kertjében álló romot is, pedig az csak egy törökfürdősnek szánt valahai mulatóból lett rommá és nem tudnak arról az igaziról, ami valamikor a nyolcvanas években zárt be, és két éve nyitott meg újra.

A Rózsadomb lábánál vagyunk, a Duna és a meredek hegyoldal közötti keskeny sávban, közvetlenül a Lukács és a Császárfürdő között, a felhévizi források (aminek barlangrendszerébe éppen a mulatórom alól lehet bejutni…) és a meglepetésszerű apró csodák vidékén.  Több mint 430 éve az akkori budai pasa, Veli bej építtetett ide, a Budáról észak felé kivezető "Országút" mellé fürdőt, ide, ahol már háromszáz évvel korábban is ispotályt működtettek a IV. Béla által behívott johannita lovagok. Nagyjából a Király fürdővel épülhetett egy időben, annál viszont sokkal épebben vészelte át a következő századokat. A terület birtokosa, Marczibányi István 1806-ban adta át ezt a területet az Irgalmas rendnek, hogy ők a fürdő üzemeltetéséből finanszírozhassák kórházukat. További fürdő-, de egyházi épületeket is emeltek, továbbá itt működött az első hazai tébolyda is (feljebb pedig a rend sokáig híres virágkertészete), és talán ezért tűnik ennyire elvarázsoltnak és (film)díszletszerűnek is ez a kisebb tömb itt, a Komjádi uszoda és a Lukács közé szorítva. A hatalmas platánok alatt 19. század elejei szanatóriumépület, fürdőszárnyak, följebb a Hild udvar ( veszélyesen nagyra nőtt platánjait már visszavágták), a Frankel Leó zárt utcasorába applikált klasszikus templom, közöttük olyan, a Duna felé kivezető romantikus sikátorral, amilyenben Hunyadi Sándor  vagy Krúdy filmet lehetne forgatni költségmentesen.

• 
• 
• 
• 
• 

A török fürdő elrejtése akkor kezdődött, amikor 1844-ben Hild József laza egyszerűséggel részben ráépítette a Császár Fürdő később róla elnevezett, elegáns U alakú, udvari részét, majd több mint száz évvel később egy jellegtelen kórházszárnnyal szűk udvarba és a korrétegekkel emelkedő terepszint alá szorították.

Miután a rend 2000 után területének és épületeinek egy részét visszakapta, komoly fejlesztéseket határoztak. A fürdő- és szállodabővítéseket a válság aztán  rendesen visszavágta,  maradt tehát a török fürdő teljes felújítása, ami csak első látásra tűnik olyan magától értetődőnek.

Rögtön ott van például a műemléki probléma. Különböző „korrétegek” között kellett rendet tenni, attól a prózai ténytől kezdve, hogy a legrégebbi török fürdő földszintje sokkal mélyebben van a későbbi korokénál, egészen a Hild-udvar nem túl elegáns rákönyökléséig. Itt rögtön meglepő fordulatot vett az építkezés: a műemlékvédelem nem engedte, hogy a fürdő déli két kiskupoláját teljesen kibonthassák a fölé magasló Hild épület lábazatából. (Ugyan tetszetős teória lett volna, hogy azért nem, mert a sokkal fiatalabb, reformkori műemléket védték  egy sokkal patinásabb török kori kárára – de nem. A falakat sem lehetett biztonságosan megbontani, de legalább láthatóvá és belül körbejárhatóvá vált.) A köré épített üvegtető és a Duna felőli üvegfal hatásával új hangsúlyokat kapott.

• 
• 
• 
• 

De a fürdő természetesen csak rejtve, azaz leginkább belül mutatja meg nagyvonalú tereit. Különösen ahogy megfordultak az eredeti színek, tehát a korábbi medence tardosi vörös márványa ( már az is ismerték a törökök) került a falakra, egy későbbi felújításkor használt világos carrarai márvány pedig a helyére.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A falak törökkori téglaszínüket kapták vissza, mi pedig a hazai törökfürdők titkos favoritját.

Egy hely … 252 sellő a drávaiványi református templomban

Az Ormánságban gyakran előfordul, hogy egy templom átlagos – olykor kissé omladozó – barokk képet mutat, közben pedig bent kisebb csodákkal fogad. A református templomok – már pedig az Ormánságban főleg reformátusok éltek – amúgy is keveset mutatnak kívül, a kálvinista imaházakban tilos volt a hivalkodás, sőt még belül is kerülték az emberábrázolást, meg a katolikusokra jellemző, meg a barokkosan habos bibliai történeteket. De amit ők e helyett választottak, az mára a festett fakazetták elképesztően színes kavalkádja lett.
A falut hajdan Ivány néven emlegették, egyes források szerint nevét a terület valahai földbirtokosa, Petrovszky Iván után, mások szerint a névadás Draskovics Iván gróftól származik – ami biztos, a Dráva folyó szinte a falu alatt folyik. Az aprócska ormánsági település református temploma lassan 220 éves lesz, 1792-ben épült – ahogy erről a fakazettás mennyezet közepét díszítő, koronára emlékeztető királykazetta pontosan tudósít.

Egyben hirdeti a templomalapító adományozók dicsőségét, ráadásul elsietett helyesírással, mivel az ismeretlen alkotónak csak utólag sikerült az "Urnak" szóba beilleszteni az "r" betűt. Könnyen lehet persze, hogy az alkotó nem ismeretlen: lehet, hogy a templom kazettáit Gyarmati János, ugyanaz a vajszlói asztalos készítette, aki feltehetően Kóróson https://www.facebook.com/pg/egyhely.hu/photos/?tab=album&album_id=730340763831840 és Kovácshidán is megfestette a templom fakazettáit.
A 18. század végétől amúgy is több évtizedes rivalizálás kezdődött az ormánsági falvak között, hogy hol tudják minél színpompásabban kifesteni a református templomuk famennyezetét és egyéb belső tárgyait – Drávaiványiban például pontosan 167 négyszög alakú kazettát festettek egymás mellé, soronként kilenc - kilenc kazettával. (De különleges a templom berendezése is pompás fakarzattal, a díszes Mózes-székével és szószékkel.

• 
• 
• 
• 

A napkorongos a "királykazetta" mellett azonban különleges a sok nonfiguratív pingált minta között az a halfarkú sellő, aki mindkét kezében kardot tart. (Mellé csőrében olajágat tartó galambot és halat pingáltak a hajdani festők.)

A sellő mesés lény, tulajdonképpen az antik madártestű szirének középkori kedvelt alakja és természetesen a csábítás jelképe, kardjai a testi, de a lelki pusztulásra figyelmeztetnek, ha valaki ( nyilván inkább egy férfi) nem tud engedni az evilági csábításoknak. A sellő Magyarországon több helyen is felbukkan (református) templomi ábrázolásokon: Tancson (1676) például kétfarkú, hosszú szakállas férfi, egyfarkú női alakként látható viszont az erdélyi Maksán (1760), Bánffyhunyadon (1780) , a Dunántúlon Szennán (1787).
És persze Drávaiványin.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Egy hely… 253 az Elefántház az Állatkertben

 

A budapesti állatkert 1866-ban nyitotta meg a kapuit. A kezdeti lelkesedés aztán a millennium utáni évekre némiképp alábbhagyott - az akkor Állat- és Növényhonosító nevet viselő társaság csődbe is ment. Az újrarendeződés 1907-ben kezdődött meg, amikor a Székes Főváros Közgyűlése megvásárolta városligeti az állatkertet.

Az állatkert ma látható emblematikus épületei is nagyrészt ekkor, 1908 és 1912 között születtek, a régi épületek legnagyobb részét elbontották, helyettük pedig 26 új állatházat emeltek. Sokan tudják, hogy ezek legnagyobb részét 17-et Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján (Bivalyház, Zsiráfház, Krokodilház, Madárház /ma Ausztrálház/, a Szarvasház, Fácános, Majomház /ma Madagaszkár-ház/, Tigrisház /ma India-ház/ stb.)építették meg.

• 

Azt viszont kevesebben, hogy a kivitelezési munkálatokat Dr. Neuschloss Kornél ingyen vállalta, de emellett ő tervezte meg az Állatkert elefántos Főbejáratát és az akkor még Vastagbőrűek Házának nevezett óriásépületet,  a budapesti állatkert legnagyobb műemlék épületét. Akkoriban – és a szecesszió jegyében - az állatházak kisebb – nagyobb részleteikben a benne bemutatott állatok származási helyére igyekeztek utalni: a háromhajós Elefántház például  indiai és afrikai motívumokat. Azonban amennyire keleties, legalább annyira magyaros is volt az épület, díszítéséhez bőséggel használták fel az akkor fénykorát élő Zsolnay gyár pirogránit, eozinmázas és gress zománcos termékeit.

• 
• 
• 

A belső teret növényornamentika és stilizált állatábrázolások díszítik, de azért ez keleties leginkább egy – némi belelátó képességgel - állatformájú dzsámira emlékeztetett. Nem véletlenül lett ebből diplomáciai botrány is, a 31 méter magas minarettornyot, az első világháborúban szövetséges Oszmán Birodalom kérésére 1915-ben lebontották. (A törökök azt nehezményezték, egy erősen muszlim szimbólum egy állatházat díszít.)

Az Elefántház legnagyobb belmagasságú főhajója a látogatótér, az oldalhajókban élnek az állatok. A tetőt dongaboltozat tartja, a boltívek közötti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú csillag díszíti.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az épület a második világháborút különösebb sérülések nélkül vészelte át, a későbbi békeévtizedekben viszont annyira leromlott, hogy a felújítása elkerülhetetlenné vált. A külső vakolat szinte teljesen eltűnt, a falfestményeket bevakolták, a díszítőkerámiák megrongálódtak, az épület életveszélyessé vált. A munkálatok Kugler Katalin tervei alapján kezdődtek 1997-ben, a belső terek rekonstrukciója pedig Anthony Gall nevéhez fűződik – újraépült a minaret is. A belső növénymintás festményeit és a nagy kupola geometrikus – stilizált állatalakos dekorációját korabeli fotók és helyszíni vizsgálatok alapján alkották újra időtálló festékkel, de ekkor már állatvédelmi szempontok is érvényesültek:  az elefántok belső tere 30 m²-rel növekedett, külön bikaistállót is létrehoztak, az addig meglehetősen sivár külső kifutót is átalakították.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A felújítást 2000-ben Europa Nostra-díjjal honorálták. Az indoklás szerint „a magyar szecessziós építészet egy kiemelkedő példájának az érzékeny és precíz, beható tudományos kutatáson alapuló felújításáért, egyúttal az 1915-ben lerombolt torony gondos újjáépítésért”

 

 

Egy hely…2 a Szabadság-szobor

 

Fázik-e ott fönt egyszál ruhában az az angyal vagy inkább halat emel a magasba, és inkább halas asszony? Esetleg férfi volt eredetileg a Szabadság Géniusza, kezében propellerrel, ami csak idővel alakult át pálmaággá?

Az egykori Felszabadulási Emlékmű ma egyszerűen csak Szabadság-szobor és a lábánál őrként álló szovjet katona nélkül. 33 éve az első és egyetlen magyar űrhajós, Farkas Berci is ennek a makettjét vitte magával a világűrbe (egy szovjet űrhajós oldalán), ami nem lehetne                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

ország első számú emlékműve, ha múltjáról és jelentéséről nem lenne élő még ma is annyi legenda.

Modellje állítólag világszép nő volt, akinek testét a szobrász állítólag nem csak látásból ismerte, ezt a szobrászt pedig Vorosilov marsall szintén állítólag a Műjégpálya mellett található Íjászának hatása alatt választotta ki.

Kisfaludi Stróbl Zsigmond néhány évvel korábban és nem is annyira állítólag már megtervezte a Héja repülőjével az orosz fronton lezuhant Horthy fiú, István emlékművét, de mivel az ostrom alatt elpusztult, bizonygathatta eleget, hogy egészen más lett volna. Sárkányölője így is kínosan ugyanaz, mint egy korábbi nyíregyházi huszáremlékművén, csak ott éppenséggel magyaros paszományba bújtatta.

Törött légcsavart tartó, zuhanó férfi vagy légcsavarra emlékeztető ágat/halat tartó nő – a Történelem cinikus fordulatai ellen védekező nép gyakran nem csak az úgynevezett Szabadságot, de a Történelem cinikus fordulatait is szívesen látta bele az ország központi emlékművébe. (És akkor kinek is az emléke?)

• 
• 
• 
• 
• 

A távolról kecses nőalak közelről lassan pusztuló bronzelemek robosztus építménye, és ahogy Jancsó Miklós Anyád, a szúnyogok című filmjében Kapa és Pepe társaságában közelről is láthattuk, kifehéredett szemekkel és vakon néz a semmibe/messzibe.

A Szabadság-szobrot kétszer akarták lebontani eddig. 1956-ban csak a mellékalak, az őrző szovjet katona ledöntéséig jutottak, de a szabadság géniusza egyetlen percre sem maradhatott szovjet felügyelet nélkül – visszaállították. A rendszerváltozás után Szentjóby Tamás képzőművész lepelbe burkolta, mint a kommunizmus tovalibbenő, többtonnás kísértetét, de lebontását csak néhány fantaszta gondolta komolyan. Később kiderült aztán az is, hogy az a propelleres Horthy emlékmű nem is itt állt volna, hanem a Petőfi – akkori Horthy Miklós – híd budai hídfőjénél, a 13 méteres nőalak pedig maradt, ami: városi jelkép, Budapest egyik azonosítási pontja, turistafotók kedvelt célpontja.

Egy tíz évvel ezelőtti felmérés szerint eszmei értéke 442 millió forint.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Akiről mintázták: Thuránszky Elemérné (született Gaál Erzsébet)

 "Senkiben nem éreztem úgy a tiszta lángolást, mint ebben a vidéki lányban" - nyilatkozta később Kisfaludy, aki műterméből sétálni indult, amikor a Dózsa György út és a Thököly út sarkán megpillantotta, majd leszólította későbbi modelljét. A modellkedés hat-nyolc napig tartott, és valóban állva, egy pálmaágat kellett tartania rendszeresen – úgy tizenöt - húsz percig.

Honoráriumot nem kapott érte, állítása szerint „Zsiga bácsi nagyon skót volt", beüvegeztette viszont a lakása ablakát és szenet is szerzett neki az ínséges időkben. A szobra avatására már nem hívták meg a vidéki lányt, aki csak olvasott arról.

A szentgotthárdi szanatóriumban dolgozott, amikor 1951-ben egy osztályidegen agrármérnökhöz ment férjhez, (Thuránszky Elemér apja korábban főispán volt Borsod megyében). Később különváltak, a lányát, Évát nevelte, aki 2008-ban az RTL XXI. Század című műsorának is nyilatkozott…Thuránszky Elemérné (született Gaál Erzsébet) utoljára a Soproni Állami Szanatóriumban volt röntgenes, onnan ment nyugdíjba és évekkel később meghalt.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 

 

A 23 méteres érdi minaret a magyarországi török tornyok között zömökségével tűnik ki. Pedig azokból nincs sok, az érdi mellett hasonlót csak Egerben, Pécsett láthatunk, Szulejmán szultán szigetvári dzsámijának minaretje pedig egy 1721-es villámcsapás nyomán annyira csonkult, hogy csak félig számít. (Időközben Esztergomban is feltártak egy dzsámimaradványt, de torony nélkül. )

Az érdi minaret erkélyét és toronysisakját és erkélyét is valószínűleg egy villámcsapás omlasztotta le, és szintén ugyanolyan magányosan áll, mint a sokak szerint legkecsesebbnek tartott egri Kethüda minaret - törökök távozása után a dzsámi Érden is elpusztult a minaret mellől.

Zömök törzse 12 szög alaprajzú, felső körerkélyéhez 53 változó magasságú és kicsorbult csigalépcső fok vezet fel, a belső megvilágítását pedig a torony falába épített résnyi nyílásokkal érték el. Az érdi dzsámit és minaretet az 1566-ban Szigetvár ostrománál elhunyt I. Szulejmán szultán parancsára építtette a simontornyai szandzsák ura, Hamza bég – nem véletlenül nevezték a hódoltság korában a mai Érdet Hamzsabégnek. Egy háromszáz katonára szabott palánkvár részeként épült meg sóskúti mészkőből, a Duna árvédelmi töltésétől nem messze és a valahai római hadi út nyomvonala mellett.

Jól látszik, hogy az erkély meg fölé nyúló toronysisak nem a török időkből való – a hatvanas-hetvenes években a régészek nyomán itt tevékenykedő restaurátorok ügyeltek rá, nehogy bárkit is megtévesszenek a torony felső negyedének koráról. A dzsámi sarkait villanyoszlopok jelzik, a hiányzó részek pótlására az eredetitől szándékosan eltérő vasbetont használtak, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, melyek az eredeti és kiegészített részek elkülönülése - a minaret új vasbeton sisakja így kissé ridegszürke, jól bírja viszont az időjárás viszontagságait. A régészek szerint a palánkvár észak-déli irányban 150 méter hosszú lehetett, és a csonka minaret körül a dzsámi kiterjedését és a Mekka felé tájolt mihrab-fülkét is jelezni tudták a díszburkolattal.

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•