Egy hely … 3 a legöregebb szőlőtőke Pécsett
Utca, ház, udvar. Rengeteg utca, rengeteg ház és annyiszor rengeteg udvar, ahol valami érdekes lehet: falikút, a törpék között ember nagyságú szélmalom, sziklakert kompozíció vagy csak egy emlékezetes magyarságú ex-házmester.
Ez itt a pécsi szőlőtőke.
Szőlőtőke rengeteg udvarban található, csak azok nem ilyen tekintélyesek. Mert ennek a felkúszó töve combvastagságnál is nagyobb, terhét már egy vasállványzat mankójával tudja csak megtartani. Viszont tavasztól kellemes árnyékot ad az apró udvarnak, év végére mázsányi nagy szemű, jó ízű csemegeszőlőt terem húsos, kemény szemekkel, hatalmas, piruló óriásfürtökben. Komótosan persze, úgy decemberre érik be igazán, amikor az első hóval legtöbbször már le is fagyhat, de a tulajdonos gyakran inkább fennhagyta a fürjeit, aztán a spájzban érlelte tovább. Juthatott belőle a karácsonyi asztalra is, kemény bogyói még befőttnek is eltehetők.
A legvisszafogottabb becslések szerint is legalább 250 éves szőlőtőke, és ettől hirtelen a kemény bogyókon túl is sokkal érdekesebb lesz minden bőven termő saszlánál, zalagyöngyénél vagy szőlőskertek királynőjénél.
Hogy bírt ki ennyi időt? Mit látott? És egyáltalán: lehet-e tényleg 250 éves? Lehet, hogy csak 150 éves - de lehet 500 éves is, csak nem merünk ekkorát gondolni? Erről természetesen mást mond a hagyomány, mást a szakember és mást a házigazda. Az biztos, hogy nem egyszerű szőlőtőke, inkább szőlőfa, szőlőmatuzsálem. Fő ága már elhalt, de talán valamikor még a török időkben ültethették. Egy Itáliából származó fajtáról van szó, ez a Rosa menna di vacca vagyis a színe és alakja után rózsaszín tehéntőgy, magyarul csak kecskecsöcsű. Reméljük, nem úgy jár majd, mint az Anna utcában pár éve kipusztult talán szintén több száz éves kadarkafa. Ha nem is ilyen öreg, a környéken állítólag több hasonló Rosa menna di vacca élt és él még: a legközelebbi utoljára még áll, élt itt egy házvégi kertben, vesszője a szekszárdi szőlőhegyre is elszármazott.
Kerner Zsolt és a Bama korábbi cikke szerint innen átellenben délnyugatra, a Főtér túlsó környékén, a Lyceum utca 13. frissen eladott telkén az új tulajdonos akart kivágatni több hasonló (több száz éves) szőlőtőkét, hogy társasházat építsen a telekre. A 200-300 (400?) éves tőkék a régi várfal oldala mellett nőttek ki – de csak azért tudunk róluk, mert végül a városvédők közbelépésére megmenekültek. Nyilván számos hasonló esetben nem lett hír a megmenekülésből, hanem mint útban lévő, fölösleges valamit, egyszerűen csak kivágták őket. Külön csavar a történetben, hogy régen az őslakos pécsiek magukat éppen az ilyen tőkékről elnevezve - tükék -, különböztették meg magukat a gyüttment, csak egy- két generáció óta Pécsen élő betelepültektől.
Szóval van egy-kettő-több ilyen 2-300 (esetleg 4-500?) éves élőlény itt előttünk, ami a maga körül 2-300, esetleg 4-500 évnyi történelmet látott. Nem úgy látta persze, de itt, közvetlen a közelében az ember mégis úgy érzi, kicsit az is a része, ahogy körülötte emberek születtek és haltak, házak, utcák emelkedtek ki és omlottak össze, tűntek el.
Állítólag háza, aminek belső udvarán, a fala tövéből emelkedik ki, az úgynevezett Gábor –ház is állt már, amikor ültették – errefelé ásáskor gyakran lehet középkori házalapokba ütközni.
Hivatalosan egyébként – a Guinness-rekordkönyv szerint – a szlovéniai Maribor büszkélkedhet a világ legidősebb, 350 éves szőlőtőkéjével, ami a város Lent negyedében, az egyik ház előtt áll, többméteres hajtásai számára egy külön rácsozatot készítettek. (A 300-350 éves növény kulturális örökségvédelmet kapott és máig bőven terem, Maribor polgármestere minden évben ajándékoz szőlővesszőt más városoknak és térségeknek a barátság és az együttműködés jegyében. A pécsi viszont nem hivatalos rekorder lehet, ha valóban még a török korban ültették.
www. pecsma.hu szerint két éve, 2017-ben még biztosan termett. A tulajdonos Tóth Ödön akkor azt tervezte, hogy pálinka lesz majd a szőlőtőke terméséből, mivel évente nagyjából száz kilós termést hoz, de nem minden évben érik. Amikor viszont igen, a Rosa menna di vacca első hó leeséséig kitart, és kerül belőle a spájzba is, de ennyit egyszerűen nem lehet megenni.
Pécsett vagyunk, pár száz méternyire a Széchenyi tértől, nem messze a Püspöki hittudományi főiskolától és a börtöntől, a Papnövelde utca egyik földszintes házában.
